Kitűzők

A kokárda (szalagrózsa) – mint magyar neve is mutatja – eredetileg színes szalagból készített kör alakú, rózsadíszt szimbolizáló, eredetét tekintve főúri ruhadísz volt. Első ábrázolásai a 18. század közepéről ismertek, francia és angol festményekről. Mint nemzeti színű kitűző a francia forradalomidején, 1789-ben tűnt fel, hagyomány szerint Gilbert du Motier de La Fayette márki készített először kék-fehér-piros szalagszínekből kitűzőt. Később ezeket a színeket vették alapul, amikor a Francia Nemzetgyűlés megalkotta a polgári állam nemzeti zászlóját. A trikolor kokárdát még – követve a divatot – a franciák rendszerint kalapra tűzve hordták. Viselője ennek feltűzésével mutatta, hogy szimpatizál, adott esetben tevékeny résztvevője a polgári forradalomnak.

A polgári – nemzeti színeket – mutató kitűző ezt követően Franciaországból terjedt el a 18–19. századi forradalmak idején egész Európában és Amerikában.

A magyar kokárdát március 15-én, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetét jelentő pesti forradalom évfordulóján volt szokás viselni. A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózátólkaptak nemzetiszínű kokárdát a forradalom estéjén. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon.

Hazánkban 1899-ben alakult meg az Erzsébet falvi Közműhely telepen az Első Magyar Tűzzománc Kézelőgomb és Jelvénygyár, amely nemcsak vidékre, de külföldre is gyártott. Az ezekben a műhelyekben alkalmazott gépek állítólag mindmáig üzemképesek. Az első nagy reneszánsz az 1920-as években volt, amikor elkezdődött az iskolajelvények divatja: ezeknek két típusát ismerjük, a sapkajelvényeket és a ruhára tűzhető, úgynevezett fazonjelvényeket. 1945 után a sapkajelvények kimentek a divatból, viszont az iskolajelvények szerepe kibővült. Jelezték, hogy viselőjük az iskola kiváló diákja, vagy, hogy épp egy jubileum idején jár az intézménybe. Gyakori volt, hogy a jelvényeket maguk a diákok tervezték. Természetesen politikai mondandó is megjelent a kitűzőkön, előbb a Kossuth-címer, később a sarló és kalapács. 1983-tól intézményesült a popjelvény piac; ekkor jelentek meg a színes Duran Duran- és Judas Piest-jelvények, melyeket lemezborítókról vagy Brávókból fotóztak ki a vállalkozó kedvű magyarok, és feloldódott az úttörős – kiszes szimbólumrendszerben. A jelvények virágzását a nyolcvanas évek második felében a heavy metal tartotta fenn, illetve az 1987-ben megjelenő smile – őrület.