papír alapanyagok
papírgyártás
papír alapanyagok
papírtípusok
Papírtípusok
Összetevőjük szerint megkülönböztetünk fa tartalmú, famentes vagy újrahasznosított papírt. A környezet védelme érdekében ezt érdemes figyelembe venni.
papír alapanyagok
...papír
Ofszet papír
Olyan bevonat nélküli papír, amely elsősorban szöveges kiadványok nyomtatására alkalmas (pl. szöveges könyvek belívei). Felülete csak enyhén simított. Ezen a papíron a színek mattabb hatásként jelennek meg és mivel nincs máz, ami a papír felületén tartsa a festéket, ezért a festéket a papír magába szívja. Ennek és a papírrostok egyenetlenségének következménye pedig az, hogy a képeket alkotó raszterpontok szétfolynak, a kép egészében pedig életlenség, enyhe fakóság jelentkezik. Kivétel ez alól, ha csak egy-egy nem kevert színt használunk pl. szöveg kiemelésére vagy arculati elemként. Az ofszet papír ha színes képek nyomtatására nem is, szöveg nyomtatására annál inkább alkalmas. Mivel a felülete nincsen külön kezelve, így az ára sokkal kedvezőbb.
Műnyomó papír
Mindkét oldalon krétázott, simított papír, amit főleg képes (fotós, grafikus) anyagok nyomtatására használnak. Az egyik legigényesebb nyomópapírfajta. Ezt a papírt használva több szín nyomtatásánál, sokkal finomabban, élesebben jelennek meg a képet alkotó képpontok. A mázolt papír felületeit takaró mázréteg pigmentekből, kötőanyagokból, műanyag-diszperziókból áll. Fényes és matt (esetleg félfényes) kivitelben kerül forgalmazásra.
Kreatív papír
A kreatív papír olyan mázolatlan papír, mely felületét vagy anyagát speciális módszerekkel kezelik, így például bordázottságot vagy egyéb mintát képeznek rajta. Ilyen az is, amikor vízjelet vagy csillámot raknak a papír anyagjába.
papír alapanyagok
...papír
Volumenizált papír
Mázolatlan papír, melynek anyagát laza, levegős szerkezetűvé teszik, így összehasonlítva egy azonos grammsúlyú ofszet papírral, vastagsága akár kétszeresére is nő. Hasznos, ha egy könyvnél kevés terjedelemmel dolgozunk és vastagabbá szeretnénk tenni a könyvet. A vastagság értéke 1,2-2-es szorzóig terjed, ami utal az azonos grammsúly melletti vastagság mértékére.
Öntapadó papír
Olyan mázolt vagy mázolatlan papír, melynek az egyik oldala egy ragasztóréteggel van bevonva és speciális hordozóra van felragasztva. A vékony hordozó papírról a ragasztóval bevont öntapadó papír maradéktalanul eltávolítható és más helyre visszaszedhető vagy fix módon felragasztható.
Önátíró papír
Az önátíró papír olyan speciális festékkapszulát rejt a felületén, amely nyomásra megnyílik és átadja a festéket a következő papírra. Megkülönböztetjük az adó, a vevő és az adó-vevő önátírókat, attól függően, hogy az ív melyik oldalán helyezkednek el a festékkapszulák vagy melyik oldal képes ezeket fogadni. Nyomtatásnál mivel nem kis, hanem nagy felületen érkezik a nyomás, így a kapszulák nem nyílnak meg, csak akkor, ha mátrixos nyomtatóval vagy kézzel írunk rá.
papír alapanyagok
...papír
Kékhátú papír
Leírás: rövidtávú promóciókhoz használt papír alapú nyomathordozó. Utómunka: méretre vágva. Főbb felhasználási felülete: Óriásplakátok alapanyaga, a kék hátoldal fedi az alatta lévő nyomatot.
Technikai paraméterek: 115-120 g/m2 súlyú, matt felületű
Fotópapír
Leírás: papír alapú nyomathordozó, promóciós jellegű minőségi nyomtatásokhoz. Utómunka: méretre vágva. Főbb felhasználási területe: beltéren bárhol használható. Technikai paraméterek: 200-220 g/m2 súlyú fényes, selyemfényű felületű
Citylight papír
Leírás: rövidtávú promóciókhoz használt papír alapú nyomathordozó. Utómunka: méretre vágva. Főbb felhasználási területe: plakátok, világító plakátok, citylightok (buszmegállók) grafikáinak alapanyaga.
Fotó – Kreatív – Kékhátú papír
papír alapanyagok
Az írás rögzítésének korai próbálkozásai
Mielőtt a papír megjelent volna, az emberek számos más anyagra írtak, hogy rögzítsék tudásukat és történeteiket. Gondoljunk csak a barlangrajzokra, az ékírásos agyagtáblákra, az egyiptomi papiruszra vagy a pergamenre.
- Papirusz: Az ókori Egyiptomban a Nílus mentén bőségesen termő papirusznádból készítettek írófelületet. A növény szárát csíkokra vágták, majd keresztbe fektették, összenyomták és megszárították. Ez volt az egyik legrégebbi és legelterjedtebb íróanyag a mediterrán világban.
- Pergamen: Az állatbőrből (jellemzően birka, kecske vagy borjúbőrből) készült pergamen jóval tartósabb volt, mint a papirusz, és mindkét oldalára lehetett írni. Bár drága volt az előállítása, a középkorban széles körben használták, különösen Európában.
Ezek az anyagok azonban drágák voltak, nehezen hozzáférhetők, és az előállításuk is sok munkát igényelt, ami korlátozta az írás és az olvasás terjedését.
A papír születése Kínában
A papírgyártás igazi forradalma Kínában kezdődött, nagyjából i.sz. 105 körül. Ekkoriban élt Cai Lun (Ts’ai Lun), a Keleti Han-dinasztia udvari hivatalnoka, akit hagyományosan a papír feltalálójaként tartanak számon. Bár valószínű, hogy a papír elődje már korábban is létezett, Cai Lun volt az, aki szisztematikusan tökéletesítette az előállítási folyamatot, és standardizált egy olyan módszert, ami széles körben elterjedtté tette a papírt.
Cai Lun újítása az volt, hogy különböző növényi rostokat (például eperfa kérgét, kender maradványokat, rongyokat és halászhálókat) használt fel. Ezeket péppé zúzta vízben, majd az így kapott masszát egy finom szitán (általában bambuszkereten, selyem- vagy bambuszrost-szövettel) szétterítette. Miután a víz elfolyt, egy vékony lapnyi nedves rost maradt a szitán, amit megszárítottak. Az eredmény egy könnyű, olcsó és tartós írófelület volt.
A papír terjedése a világban
A papírgyártás titka sokáig Kínában maradt, féltve őrzött találmányként. Azonban az i.sz. 8. században a titok a Kínai Birodalom határain kívülre is eljutott. A történet szerint a tallaszi csata (751 körül) során az arab seregek kínai papírgyártókat ejtettek foglyul, akik elárulták a papírkészítés módját.
Innen a papírgyártás technológiája gyorsan elterjedt a muszlim világban:
- Szamarkand volt az első nagy papírgyártó központ Kínán kívül.
- Később Bagdadba, Damaszkuszba és Kairóba is eljutott a tudás.
- Az arabok továbbfejlesztették a folyamatot, például a vízi energiával hajtott kalapácsos malmokat alkalmazták a rostok hatékonyabb pépesítésére.
Az arab hódítások és a kereskedelmi útvonalak révén a papír a 10. században Észak-Afrikán keresztül eljutott a Földközi-tenger nyugati részére, különösen Spanyolországba (Córdoba, Xàtiva). Innen terjedt el fokozatosan Európában a 12. és 13. században, majd a könyvnyomtatás megjelenésével a 15. században vált igazán nélkülözhetetlenné.