Papír méretek

A szabványosítás igénye

A papírgyártás fejlődésével és a nyomtatás elterjedésével egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy szükség van valamilyen egységes papírméret-rendszerre. Korábban rengeteg különböző, nem szabványos méret létezett, ami rendetlenséget, pazarlást és hatékonysághiányt okozott a gyártásban, a raktározásban és a nyomtatásban. Képzeld el, hogy mindenki más és más méretű papírt használ – a nyomdáknak, irodáknak, iskoláknak káosz lett volna.

A √2 arány felfedezése (Lichtenberg)

Az alapötlet, amely a ma ismert papírméretek alapját képezi, egy német tudóstól, Georg Christoph Lichtenbergtől származik. Ő már 1786-ban (pontosabban október 25-én kelt levelében) felvetette azt az elvet, hogy egy papírlapnak olyan oldalaránnyal kellene rendelkeznie, hogy ha azt félbehajtják a hosszabbik oldala mentén, akkor az így kapott új lap is ugyanazt az oldalarányt tartsa meg.

Ez a tulajdonság csak egyetlen aránnyal érhető el: az 1:√2 (egy az négyzetgyök kettőhöz), ami körülbelül 1:1.414-nek felel meg. Ennek a matematikai eleganciának köszönhetően a papírlapok egyszerűen méretezhetők felfelé vagy lefelé anélkül, hogy torzulna az arányuk. Például, ha egy A4-es lapot félbehajtasz, két A5-ös lapot kapsz, amelyek mindegyike megtartja az 1:√2 oldalarányt.

A német szabvány (DIN 476)

Bár Lichtenberg már a 18. században felvetette az ötletet, a gyakorlati megvalósítás és a szabványosítás csak jóval később, a 20. század elején történt meg. Ebben kulcsszerepet játszott Wilhelm Ostwald, majd főként Dr. Walter Porstmann, aki a német szabványügyi intézet (Normenausschuß der deutschen Industrie, ma Deutsches Institut für Normung – DIN) számára dolgozta ki a rendszert.

A német DIN 476 szabványt 1922-ben adták ki, és ez határozta meg először a ma ismert A és B sorozatú papírméreteket. A rendszer logikája a következő:

• A0-as méret: Ez a kiindulópont. Területe pontosan 1 négyzetméter (1 m²), és az oldalaránya 1:√2. Mérete 841 mm × 1189 mm.
• A sorozat: Minden további A sorozatú méret (A1, A2, A3, stb.) az előző méret hosszabbik oldalának félbehajtásával keletkezik. Így az A1 az A0 fele, az A2 az A1 fele, és így tovább. Ez biztosítja az azonos oldalarányt és a könnyű skálázhatóságot.
• B sorozat: A B sorozatot azért hozták létre, hogy kiegészítse az A sorozatot, és olyan méreteket biztosítson, amelyek az A sorozat két szomszédos mérete között helyezkednek el. A B0-ás lap rövid oldala pontosan 1 méter (1000 mm). Ennek a sorozatnak is 1:√2 az oldalaránya, de a területe eltér az A sorozattól (pl. a B0 területe kb. 1,414 m²). Gyakran használják poszterekhez, könyvekhez (például B5), vagy útlevelekhez (B7).

Nemzetközi szabvány (ISO 216)

A DIN 476 szabványt gyorsan elfogadta számos európai ország, köztük Magyarország is 1938-ban. A rendszer hatékonysága és logikája miatt hamarosan nemzetközi szinten is elismertté vált.

Végül 1975-ben a német DIN 476 szabvány alapján jött létre az ISO 216 nemzetközi szabvány, amely hivatalosan is meghatározta az A és B sorozatú papírméreteket (valamint az ISO 269 a C sorozatú borítékméreteket, amelyek az A és B méretek közötti átmenetet képezik a borítékoknál). Az ISO 216 ma már világszerte szinte minden országban szabvány, kivéve Észak-Amerikát (USA, Kanada), ahol továbbra is saját, hagyományos méreteiket (pl. Letter, Legal) használják.

Összefoglalva: a ma használt A és B papírméretek egy elegáns matematikai elven (az 1:√2 oldalarányon) alapulnak, amelyet Lichtenberg vetett fel, Porstmann dolgozott ki szabvánnyá Németországban (DIN 476), majd vált világszintűvé az ISO 216 nemzetközi szabványnak köszönhetően. Ez a rendszer forradalmasította a papírgyártást és a nyomtatást, rendkívül hatékonnyá téve a dokumentumok kezelését és reprodukálását.