ragasztószalag és kordonszalag
ragasztószalag
Standard hosszúságok: 66 – 330 – 990 m
Standard szélességek: 50 – 100 – 150 mm
Alapanyag: fehér – átlátszó – barna alapon (mindegy)
37 mikron vastag – polipropilén hordozóval – hotmelt ragasztóréteggel – 10-12 kg-s dobozok
48 mikron vastag – polipropilén hordozóval – naturkaucsuk ragasztóréteggel – 15-18 kg-s dobozok
55 mikron vastag – PVC hordozóval – naturkaucsuk ragasztóréteggel – 20-25 kg-s dobozok zárására!
Nyomás: Pantone szám kell!
Hozzá klisé készítés:
15 cm széles – 18.000 Ft+áfa – 19 cm széles – 22.000 Ft+áfa
1080 tekercstől elengedjük a klisé költséget!
Ár 1 színes nyomásnál:
Anyaga: polipropilén pvc
Mennyiség: 180 360 540 tekercs 72 tekercs 144 tekercs
Ár: 694 661 639 2320 2060 Ft/tekercs+áfa
Fizetés: előre 50% – átvételkor 50%
Átfutás: 10-15 munkanap
Maximális nyomat hossz:
2 színnél 464 mm
3 színnél 358 mm
követési távolságokkal együtt!
Minimálisan nyomtatható mennyiség: 36 tekercs! – 1 színes nyomással 72 tekercs! – 2 színes nyomással
Ragasztó és kordonszalag
kordonszalag
Standar hosszúság: 330 m/tekercs
Standard szélesség: 10 cm vagy 15 cm
Standard vastagság: 100 mikron
Standard alap: fehér vagy sárga vagy kék
Minimálisan nyomtatható mennyiség: 3 tekercs vagy ennek többszörösei!
Hozzá klisé készítés:
15 cm hosszú – 16.000 Ft+áfa
19 cm hosszú – 20.000 Ft+áfa
Magasságban alul és felül kb. 3-3 mm kell a szélektől a grafikának!
Áraink:
| Méterenkénti ár | ||||
| Szalag alapszín | Szalag szélesség | 1000-2000 m | 3000-6000 m | 7000-10000 m |
| Sárga | 10 cm | 34 | 29 | 27 |
| Sárga | 15 cm | 43 | 38 | 36 |
| Fehér | 10 cm | 34 | 39 | 27 |
| Fehér | 15 cm | 43 | 38 | 36 |
| Kék | 10 cm | 34 | 29 | 27 |
| Kék | 15 cm | 43 | 38 | 36 Ft/méter+áfa |
1 színnyomással együtt!
(Max. 3 színnyomással!)
A nyomtatási technika miatt képeket és raszteres felületeket nem tudunk nyomni! A színeknek egymástól legalább 5 mm-re kell lenniük!
A klisé árajánlatához meg kell kapnunk a grafikai anyagot!
Nyomtatáshoz a grafikai anyagot vektoros legörbített formában kérjük!
Amelyhez a színeket Pantone kóddal kérjük megadni!
Áraink a környezetvédelmi termékdíjat már tartalmazzák!
Nyomatlan szalagot is árulunk, kérje árajánlatunk!
ragasztószalag és kordonszalag
ragasztószalag és kordonszalag
A ragasztás története
A régészeti emlékek tanúsága szerint az ősember már mintegy 200 ezer évvel ezelőtt használta a nyírfakátrányt kőszerszámai alkotórészeinek össze tapasztá-sára. Több összetevőből álló ragasztóanyagot 70 ezer éve alkalmaztak először -mai ismereteink szerint- Dél-Afrikában kőbalta készítésére. Ötzi, az olasz–osztrák Alpokban megtalált, mintegy 5300 évvel ezelőtt élt vadászó „jégember” nyilainak tűzkőből készült hegyét faszén és nyírfakátrány keverékével tapasz- tották a nyílvesszőhöz, s ezzel a keverékkel erősítették a gleccsermúmia mellett talált rézbalta fejét is a nyélhez.
Kr. előtt 4000 körül fakéregből nyert gyantát használtak törött agyagedények javításánál, a babiloni templomokban elhelyezett szobrok elefántcsontból készült szemgolyóit pedig bitumenes kötőanyaggal rögzítették. A természetes ragasztókat, mint a méhviasz, a gyanta és a bitumen már az ókorban használták. Az ókori egyiptomiak állati bőrből és csontból készült ragasztókkal dolgozták fel a fát.
Tudjuk, hogy az ókori görögök ragasztóanyagokat fejlesztettek ki az asztalos- iparban való használatra, és elkészítették a ragasztó recepteket, amelyek összetevőként a következőket tartalmazták: tojásfehérjét, vért, csontot, tejet, sajtot, zöldséget és gabonát. A rómaiak többek közt kátrányt és méhviaszt használtak ragasztóanyagként, építkezéseiknél pedig vulkáni hamuból és homokból kikevert habarccsal dolgoztak.
Körülbelül 1750-ben, az első ragasztó vagy ragasztó szabadalom kiadták Nagy-Britanniában. A ragasztó halból készült. A szabadalmakat ezután gyorsan felhasználták a ragasztókhoz, természetes gumi, állati csontok, hal, keményítő, tejfehérje vagy kazein felhasználásával. A középkori szerzetesek tojásfehérjét használtak az arany levelek szent kézirataikkal való összeillesztésére. Egyes források szerint a középkori Európában és a Távol-Keleten állati eredetű anyagokat használtak egyebek mellett hangszerek javítására, illetve festékek kötőanyagaként.
ragasztószalag és kordonszalag
Az újkori történelemben a 17. század végétől kezdődött a ragasztószerek ipari méretű használata. Az első, állatbőrt feldolgozó ragasztógyár Hollandiában létesült 1690-ben, ezt követően 1750-ben szabadalmaztatták Nagy-Britanniában a halenyvet.
A nyomásérzékeny ragasztószalag feltalálása Dr. Horace Day sebész nevéhez fűződik, aki 1845-ben klinikai alkalmazásra textilcsíkot látott el természetes gumiragasztó anyaggal. Ez egy kezdetleges tapasz volt, amit a kötözések során rögzítésre használtak. Azelőtt szövött anyagokat használtak különféle ragasztó anyagokkal átitatva. Találmányát eredetileg ipari célra szánta, de bebizonyo- sodott, hogy szélesebb körben felhasználható a ragasztószalag. 1924-ben a Du Pont kifejlesztette a celofánt. A következő lépés az 1920-as években a kétszínre festett autók népszerűvé válásával történt. Az autógyártóknak szükségük volt egy olyan, használat után könnyen eltávolítható anyagra, mely az autók festése során sérülés nélkül lehet eltávolítani.
A problémát 1925-ben Richard Drew, a Minnesota Miningand Manufacturing Company mérnöke (3M) az olajokkal és más anyagokkal kevert, gumialapú ragasztóval ellátott, ragacsos Maskingtape („maszkolószalag”) kifejlesztésével oldotta meg. Ez volt az első papírhordozóra felvitt, nyomásra érzékeny ragasztószalag. Ezután indult el a nyomásérzékeny ragasztószalagok gyártására épülő iparág igazi fejlődése. 1940-ben a Johnson and Johnson állt elő egy vízálló, polietilénnel bevont textilragasztószalaggal, a háború szükségleteinek ellátására. Az idők során a felhasznált természetesgumi ragasztóanyag mesterségesre, a textil, illetve papírhordozó regeneráltcellulóz- ra (celofán) változott, az igény maradt a régi.
ragasztószalag és kordonszalag
A második világháború alatt egy Vesta Stoudt nevű 50 éves nő egy hadianyaggyárban dolgozott az Egyesült Államokban. Napi munkája a lőszercsomagolás volt. Vesta Stoudt fedezte fel, hogy akkoriban a lőszerdoboz lezárási módjával volt probléma, ami kényelmetlenné tette a szétszerelést. Kiderült, hogy az amerikai hadsereg a lőszert egy lezárt dobozba helyezte, hogy megakadályozza a nedvességet. Kell egy kis idő, amíg a katonák kinyitották. Vészhelyzetben ez emberéleteket is követelhetett.
Vesta Stoudt fia a haditengerészetnél szolgált, érdeklődését a fia biztonságával kapcsolatos aggodalmai inspirálták. Remélte, hogy lerövidítheti a lőszeres dobozok szétszerelésének idejét, és kiharcolhatja a katonák győzelmet a csatatéren. Rájött, hogy sima szövésű csíkot használjon szalag készítéséhez. Ha a lőszeres doboz zárására használnák, kényelmesebb lenne a katonáknak kinyitni. Ez az ötlet tette őt a későbbi „a szigetelőszalag anyjává is.” Vesta Stoudt’. ötletét azonban nem fogadták el, de nem adta fel. 1943 februárjában Vesta Stoudt levelet írt Roosevelt akkori amerikai elnöknek, amelyben részletesen ismertette az általa kigondolt szalagot és azt, hogy miért kell frissíteni a lőszerdoboz lezárási módját. Roosevelt váratlanul meglátta a levelet, és elfogadta javaslatát.
Ez az ötlet annak idején átkerült a Johnson&Johnsonhoz, akik kifejlesztettek egy közvetlenül kézzel téphető szalagot, amely később szigetelőszalag lett. Miután ez a szalag a frontvonalra érkezett, a katonák váratlanul számos új felhasználási módot alkalmaztak. Eredetileg csak a katonaság használta, de mivel nagyon praktikus volt, a háború után háztartások ezreibe kezdett bekerülni, és napi polgári használattá vált.
Az 1950-es évektől hordozóként cellulózacetátot és polimerjeit kezdték használni, ragasztóanyagként pedig megjelentek a szintetikus polimerek. Az első ilyen szalag a matt cellulózacetát hordozójú, akrilpolimer ragasztóanyaggal bíró Scotch Magic Mending Tape volt.1961-bena 3M a következő képen publikálta ennek a típusnak a jellemzőit: ragasztóanyaga és annak hordozója semleges, hőmérséklet és páratartalmi változásokra nem reagál, természetes öregedés során nem változik, nem ül bele a papírba, nem színezi azt el.
Amikor a ragasztószalag széles körben elterjedtté vált és egyszerűsége miatt már mindenki mindenféle célra használta, merült fel a kérdés először azok stabilitását, eltávolít hatóságát, valamint az anyagokra tett hosszabbtávú hatásukat illetően. A műtárgyvédelmi berkekben erősödő zúgolódás eredményeként, az 1970-esévekben különféle „műtárgybarát” ragasztószalagok is kifejlesztésre kerültek. A ragasztószalag gyártás hihetetlen fejlődésen ment keresztül a létezése óta eltelt hozzávetőleges 87 év alatt. Csak a 3M több mint 1000 típust dobott a piacra.