Dosszié nyomda

A Dossziék Gyártásának Kezdetei

A dossziék, vagy más néven irattartók, az írásos dokumentumok rendszerezésének és tárolásának alapvető eszközei. Bár a funkciójuk ősi, a modern értelemben vett, tömeggyártott dossziék története a 19. század végére, de inkább a 20. század elejére tehető.

A Korai Dokumentumtárolás

Mielőtt a modern dossziék megjelentek volna, az emberek is igyekeztek rendszerezni irataikat. Ez gyakran jelentett:

• Tekercseket: Az ókori civilizációkban, mint Egyiptom, a papirusztekercsek voltak a dokumentumok fő hordozói, amelyeket gyakran dobozokban vagy polcokon tároltak.
• Faszekrényeket és ládákat: A középkorban és a korai újkorban a fontos iratokat gyakran fa tárolókban, ládákban, vagy beépített szekrényekben tartották, esetleg bőrszíjakkal összekötve.
• Kötegelést: Az iratokat egyszerűen összekötözték zsinórral vagy szalaggal, így jöttek létre az „iratkötegek”. Ez már egyfajta rendszerezési módszer volt, de nem biztosított védelmet a lapoknak.

A Papír Tömeges Elterjedése és az Irodai Munka Növekedése

A 19. században a papír tömeggyártásának megindulása, a gazdaság és a kereskedelem növekedése, valamint a bürokrácia és az irodai munka térnyerése robbanásszerűen megnövelte az írásos dokumentumok mennyiségét. Ez a növekedés sürgetővé tette a hatékonyabb tárolási és rendszerezési módszerek iránti igényt. A régi módszerek már nem voltak elegendőek.

A Modern Dossziék Megjelenése

A dossziék fejlődését több találmány és innováció is elősegítette:

1. A dossziék és mappák kezdeti formái: A 19. század végén kezdenek megjelenni az első, ma is ismerthez hasonló, vastagabb papírból vagy kartonból készült mappák, amelyek célja az iratok egyben tartása volt. Ezek még gyakran egyszerű lapok voltak, félbehajtva, néha valamilyen füllel, hogy ne csússzanak ki a papírok.

2. Lyukasztók és iratrendezők: A lyukasztók feltalálása  forradalmasította a dokumentumok rendszerezését. Ehhez kapcsolódott a gyűrűs iratrendezők megjelenése is. Ezek az eszközök tették lehetővé, hogy a lapokat biztonságosan rögzíteni lehessen egy mappán belül, és könnyen hozzáadhatóak vagy eltávolíthatóak legyenek.

3. Függőmappa és kartotékrendszer: Az 1900-as évek elején, különösen az USA-ban, olyan innovációk jelentek meg, mint a függőmappák és a hozzájuk tartozó fém tárolók. Ezek a rendszerek lehetővé tették az iratok vertikális tárolását, ami sokkal gyorsabb hozzáférést és áttekinthetőséget biztosított. 

4. A „Manila Folder” (Manila mappa): Az egyik legkorábbi és legelterjedtebb dosszié típus a „Manila mappa” volt, amely nevét a manila kenderből készült, tartós papírról kapta. Ezek a mappák egyszerű, félbehajtott lapok voltak, amelyeket a 20. század elejétől széles körben gyártottak és használtak irodákban és otthonokban.

   Hol és mikor?

   1. A „Manila Folder” és a Lyukasztók:

      • Az egyik legelterjedtebb és legkorábbi modern dossziétípus a Manila mappa volt. Ennek pontos feltalálója és gyártási kezdete nem köthető egyetlen személyhez vagy céghez, de a 20. század elején (kb. 1900-as évek elején, az Egyesült Államokban) vált széles körben népszerűvé. A „manila” elnevezés az alapanyagára, a manila kenderből készült tartós papírra utal.
      • Ezzel párhuzamosan fejlődött ki a lyukasztó is (pl. Friedrich Soennecken német feltaláló 1886-ban szabadalmaztatta), ami alapvetővé vált a lapok rendszerezéséhez, és a gyűrűs iratrendezők is ekkortájt jelentek meg.

   2. Frederick Starr szabadalma (USA, 19. század vége):

      • Néhány forrás megemlíti Frederick Starr nevét, aki a 19. század végén az Egyesült Államokban szabadalmaztatott egy olyan mappastílust, amelyben a dokumentumokat hajtogatott kartonra helyezték, lehetővé téve a papírok rétegek közötti behelyezését. Ez egy rugalmasabb és hordozhatóbb megoldást kínált az akkori irattartókhoz képest.

   3. A Vertikális Irattárolás Rendszere:

      • A dossziék igazi robbanása a vertikális irattárolás koncepciójával történt. Korábban az iratokat gyakran vízszintesen, halmokban vagy fiókokban tárolták, ami megnehezítette a gyors hozzáférést.
      • Az első vertikális iratszekrények és rendszerek az 1890-es években és az 1900-as évek elején jelentek meg az Egyesült Államokban. Bár a pontos feltalálója vitatott (több cég is magáénak vallotta az elsőséget, pl. Library Bureau 1900 körül, David E. Hunter szabadalma 1902-ből), Edwin G. Seibelsnek gyakran tulajdonítják a vertikális iratszekrény (függő irattartó rendszer) szabadalmaztatását 1898-ban, amelyben a dokumentumokat fiókokban, vertikálisan elhelyezett dossziékba rendezték.

   Milyen funkcióval?

   Az első modern dossziék alapvető funkciói azonnal világosak voltak, és a mai napig megmaradtak:

   • Rendszerezés: Az írásos dokumentumok (levelek, szerződések, számlák, jelentések) tematikus, alfabetikus vagy numerikus rendszerezése.
   • Védelem: A papírlapok védelme a gyűrődéstől, szakadástól, portól és egyéb sérülésektől.
   • Könnyű hozzáférés és visszakereshetőség: A nagy mennyiségű papíralapú információ közötti gyors és hatékony navigáció biztosítása.
   • Tárolás: Az iratok rendezett és helytakarékos tárolása irodákban, archívumokban.